2018. december 24. hétfő
Karácsonykor ne ragadjunk le a csillogó díszeknél, a drága ajándékoknál, hanem jussunk el Jézushoz. Nem az ajándékok, hanem a szívünkbe fogadott Jézus hozza el a békességet, az egymásra találást. Jézus nélkül távolodunk, mert az anyagiak nem összekötnek, hanem elválasztanak.
Ezekben a napokban hangolódjunk az Igére, legyen fénysugár a számunkra, és ne engedjük, hogy karácsony központi üzenetét bármi megváltoztassa. Karácsony Jézusról szól. Az Ő eljövetelét ünnepeljük, de nem úgy, mint egy nagyon régen élt kiválóságot, hanem mint élő Urat. Karácsony nem a mi szeretetünk, tehát nem önmagunk ünnepe, hanem Isten szeretetéé. Így tehát Karácsony Isten szeretetéről beszél, elmondja, annyira szeret Isten, hogy emberré lett. Mindezt azért tette, hogy áthidalja a Közte és köztünk levő távolságot. Jézus az összekötő kapocs.
Az ember sok mindent legyőzött történelme folyamán, sok felfedezést vitt végbe, de Istenhez nem tudott közel kerülni. A köztünk levő szakadékot nem vagyunk képesek legyőzni. Ezért döntött Isten úgy, hogy maga jön el a világba emberi alakban, így azután a kereső, a bűnei alatt roskadozó és őszinte bűnbánatot tartó ember találkozhat Vele. Ez a mai nap is azért adatott, hogy felismerjük elveszett állapotunkat, és kiáltsunk Hozzá. Aki ezt megteszi, az békességre talál, az átéli, hogy az Úr beköltözik a szívébe, és más lesz az élete. Karácsony központi üzenete az, hogy Isten szereti és keresi a bűnös embert. Jézusban hívogat magához. Halljuk meg hát a hívást, Jézusunkét. Ne kelljen tovább várnia, engedjük be az életünkbe. Az igazi változás akkor indul meg, ha Ő veszi át az irányítást. Amennyiben átengedjük Neki életünket, sok áldásban lesz részünk, sok csodát láthatunk. Jézust követve megváltozik körülöttünk az élet.