A Református Mentő Misszió alapítása
A rendszerváltást követően a megváltozott társadalmi helyzetben az egyház szembesült a szolgálat új lehetőségeivel. Egyúttal felismerte, hogy ezen lehetőségek mellett nem mehetünk el, hanem élni kell velük, másrészt a felmerülő problémákra a mai egyháznak is meg kell találni a válaszokat és megoldásokat. A tizenkét tanítványnak adott küldetés a mai tanítványoknak is szól: „Menjetek, és hirdessétek mindenütt: Elközelített a mennyek országa! Betegeket gyógyítsatok, halottakat támasszatok, leprásokat tisztítsatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok” (Mt 10,7-8). A ma aktuális feladata: vinni Isten országa győzelmes üzenetét és erejét az élet problémáival küzdő emberek számára. Az egyházra nagy kincs, az evangélium bízatott, ami ma is élő és ható. Az Úr szava korunk embere számára is életformáló erő, általa megkötözöttek tapasztalhatják meg a szabadulást és az új életet.
Mindezeket látva több területen is elindult a munka, gyermek- és ifjúsági szervezetek jöttek létre, és az iskolai hitoktatás is elindult. Ezen fontos területek mellett meg kellett látnunk a felbomlás szélén álló házasságokat, az alkohol rabságától szenvedőket és azok családtagjait. A társadalom átalakulásával megjelentek a munkanélküliséggel, megélhetési gondokkal küszködő emberek, és egyre nagyobb mértekben jelentkezett a depresszió is. Ezzel egy időben előtérbe kerültek a hitükben megfáradt, megújulásra vágyó gyülekezeti tagok is.
Ezekre a problémákra egyfajta megoldási lehetőséget kínálva 1990-ben Harmacon megalakult a Református Mentő Misszió. (Azóta a Misszió központja átköltözött a csallóközi Madba, ahol önálló épülettel rendelkezik, és szabadon szervezheti missziói alkalmait, gyógyító konferenciáit.) Az alapítók Isten Igéjét olvasva felismerték, hogy Jézus mai tanítványai is a világ világossága (Mt 5,14-16). Ennek megfelelően fel kell vállalniuk a lámpás szerepét környezetükben, mert a fényt nem lehet véka alá rejteni, hanem a sötétségben kell világítania. Bizony, nagy sötétség van az emberek között, sokan nem látnak kivezető utat az élet nehézségei közepette, nem tudják, hogyan szabadulhatnak meg szenvedélyeik bilincseiből. A hívő emberek azonban ismerik a Szabadítót, tudják, hogy a legreménytelenebb helyzetekből is van kivezető út. Az Úr Jézus Lázár sírjánál mondta Mártának: „Nemde megmondtam neked, hogy ha hiszel, meglátod majd Isten dicsőségét” (Jn 11,40)? Vagyis rámutatott, hogy még a halál karmaiból, a sírból is van visszavezető út, mennyivel inkább van visszatérés a szenvedélyek rabságából. Igen, innen is vezet hit által vissza út. Az evangélista bizonyságtételét ma is sokan tapasztalják: „akiket a Fiú megszabadít, azok valósággal szabadok lesznek” (Jn 8,36).
Szolgálatunk Igei alapjai
Ebben a szolgálatban nemcsak az elhívatás, Isten Igéje, hanem a személyes tapasztalat isösztönöz. A szabadulás, gyógyulás, újjászületés átélése is arra indít, hogy menjünk azok felé, akik még szenvednek és olyan problémákkal küszködnek, amilyeneket mi magunk is átéltünk, de megtapasztaltuk, hogy van kivezető út, van segítség. Felismertük azt, amit Pál apostol így ír: „Azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus elsősorban énrajtam mutassa meg végtelen türelmét példaként azoknak, akik majd hisznek benne, és így az örök életre jutnak.” (Tim 1,16) Lényeges eleme szolgálatunknak, hogy ne arra tekintsünk, hogy ki és mi az, aki ma a segítségünkre szorul, hanem arra, akivé lehet Isten kegyelme által. A tékozló fiú történetéből tudjuk, hogy az Atyához még a disznók vályúja mellől, az élet sötét mélységeiből is vissza lehet térni. Akik a fiúhoz hasonlóan átélik lényükben a semmi jelenlétét, nagyon gyakran már az öngyilkossági kísérlet közelébe sodródnak, ahol minden kimondott szó vagy meghallgatott 1 vallomás életkérdés lehet. Ilyen esetben a megértő és szeretetteljes együttlét, az Atya jelenlétébe való helyezkedés segítheti el a kiútkeresőt arra a felismerésre, hogy vissza lehet térni Istenhez. Bátorítólag hat, hogy bárhonnan és bárhogyan érkezzünk is, Ő nem adja ki az útját senkinek sem, hanem így szól: „Aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el.” (Jn 6,37).
A misszió jelene és jövőbeni tervei
A Misszió szolgálatában felismerte, hogy fontos az alkohol rabságában élő emberek bátorítása, a Szabadító felé való segítése. A szenvedélybetegek felé végzett szolgálat fontos eleme a személyes bizonyságtétel. Ez alatt azt értjük, hogy amit hirdetünk, azt saját életünk is alátá masztja. Szükséges láttatni, hogy a szolgálattevő is kegyelemre szoruló, bűnös ember. Csak azért vagyunk képesek szolgálni, mert az Úr Jézus a mi életünkben is elvégezte szabadító munkáját. Szolgálatunkban bizalomépítő szerepe van az empátiának és a krisztusi szeretetnek.
Az elmúlt évek során gyógyító, lelkigondozó konferenciákat tartottunk. A konferenciák évente kétszer, tavasszal és ősszel kerülnek megtartásra. A program hétfőtől péntekig tart, minden napot áhítattal kezdünk, amit délelőtt igetanulmány és csoportos beszélgetés, délután előadás és közös beszélgetés, majd este evangélizáció követ. Ezeken az alkalmakon, illetve az emberekkel való személyes foglalkozás során szembesültünk a társadalmi problémák kiszélesedésével. Olyan függőségek alakultak ki, amikkel korábban nem találkoztunk. Az alkohol és a drogfogyasztás mellett megjelent a modern technikai eszközöktől való függőség. Egyre inkább találkozunk számítógépfüggőkkel és játékszenvedélytől megkötözöttekkel. A világhálóval történt találkozás sok negatív tartalmat hoz felszínre.
Depresszióval és neurózissal küszködő személyek is megjelentek alkalmainkon, mert tapasztalják, hogy a hirdetett ige és a törődés, vagyis a lelkigondozás feloldja a belső feszültséget. A konferencián való részvételt megelőzheti az úgynevezett előkészítő szakasz, amikor személyes beszélgetéseket folytatunk a segítséget keresőkkel. Ezek a beszélgetések gyakran egyéni foglalkozásokká alakulnak. Ezek lehetnek bejárás és bentlakásos formában is. Az elmúlt időszak tapasztalatai megláttatták, hogy a súlyos állapotban lévő szenvedélybetegek kezelésére nem elegendő öt nap. Így azután lehetőséget biztosítunk a továbbmaradásra azoknak, akik igénylik. A konferencia alapozást nyújtó szolgálata után egyéni foglalkozást biztosítunk. Ez általában többhetes program, amelynek az alapja az alkalmazott igehirdetés. A résztvevők minden nap problémájukra alkalmazott igemagyarázatokat hallgathatnak és személyes lelkigondozói beszélgetésen vehetnek részt.
Az úgynevezett minikonferenciák alkalmával egyre nagyobb teret szentelünk a parakletikus lelkigondozásnak, amelyre a hosszabb távú egyéni foglalkozások nyújtanak lehetőséget. A teljes életgyógyulás elérése érdekében szükséges feltárni a valóságos élethelyzeteket.
A foglalkozások során a közös és egyéni beszélgetések is fontos szerepet kapnak. Majd az alkalom lezárásának részeként a személyes problémamegoldó-készség fejlesztése és a mindennapi életbe való visszailleszkedés segítése szerepel.
A minikonferenciák többhetes terápiájának fontos része még a foglalkoztatás is. Ezt kerti és ház körüli munkálatokkal igyekszünk megoldani.
Szolgálatunk lényeges feladata a szabadultak tovább segítése, a velük való hosszú távú foglalkozás és segítés. Nem elég megszabadulni, hanem a szabadításban meg is kell maradni.
Ebben a gyülekezetek és a hívő testvérek segítenek. Munkát, szállást igyekeznek intézni, elő segítve ezzel a szabadultak életének újbóli felépítését, hiszen egy hosszú ideig szenvedélybeteg ember élete darabokra hullik. Általában elveszíti munkáját, és sok esetben már a családja sem áll mögötte. A szabadulás megtapasztalása után az életbe való visszahelyezkedést is segíteni kell. Fontos eleme még ennek a szolgálatnak a válságkezelő program, amelynek keretében a krízisbe került és azonnali segítségre szorulók a Misszió otthonában helyet kapnak, és egyéni, testi-lelki gondozásban részesülnek. E programban a rászorulók a társadalomba való visszailleszkedés megtanulásáig, illetve személyes dolgaik elrendezéséig /munkahely, lakás/ vehetnekrészt. A szabadultak és érdeklődők számára a havonkénti találkozók jelentenek lehetőséget és segítséget.
Szolgálatunkban szerepet szánunk a családi és utógondozó alkalmaknak. Házaspárok számára lehetővé kívánjuk tenni az együtt gyógyulást és erősödést. A Misszió nagy hangsúlyt fordít a kapcsolatok gyógyulására, mert akinek helyreáll a kapcsolata fölfelé, az tud önmagával és embertársaival is gyógyító kapcsolatban élni. Tervezzük gyermek- és ifjúsági rendezvények lebonyolítását is a prevenció érdekében.
Egyre nagyobb szerepet kap a telefonon keresztül történő segítségnyújtás. Különösen a hirtelen zsákutcába, reménytelenségbe jutott személyek vágynak meghallgattatásra és tanácsra. A levelezés is lényeges oldala lelkigondozói tevékenységünknek. Ezek a területek komoly kihívást jelentenek számunkra, de hisszük, hogy a Református Mentő Misszió az Úr kegyelme által gyógyítóan tud majd megfelelni ezekre.
Áldott az Úr, aki „mindeddig megsegített minket!” (1Sám 7,12)!